Magamról

1975-ben születtem. Hétévesen a szüleim zeneiskolába írattak, zongorázni tanultam és azóta talán nem is telt el hét anélkül, hogy ne mentem volna zeneórára, vagy később ne tanítottam volna zenét. Mindig nagyon szerettem énekelni és - bár sok minden érdekelt - az első komoly döntésemmel a miskolci Zrínyi Ilona Gimnázium ének-zene tagozatos osztályát választottam. Innen már meg volt írva az út, hiszen az iskola leánykarával olyan élményeket szereztem, melyek egész életemre meghatározóak lettek. Rengeteget utaztunk, buszoztunk Európa szerte, komoly díjakat nyertünk. Érettségi után a konzervatórium, majd a zeneművészeti főiskola következett. 2002-ben diplomáztam Miskolcon magánének-tanár, ének-kamaraművészként. Tanulmányaim során, ahogy teltek az évek, világossá vált előttem, hogy nem a színpad világa, hanem más hivatások vonzanak igazán: a tanítás öröme és a család összetartásával járó mindennapos felemelő feladatok. A diploma megszerzése után már ezzel a határozott hivatástudattal helyezkedtem el a Budakeszi Zeneiskolában magánének tanárként. Ekkor adódott az a nagyszerű lehetőség, melyről gyorsan kiderült, hogy nagyon közel áll a szívemhez: szolfézscsoportokat kaptam kisebb-nagyobb gyerekekkel. Olyanok is voltak közöttük, akik még nem tudtak írni-olvasni. Élveztem a tanítás minden percét. 2003-ban beiratkoztam az ELTE szolfézstanári szakára. A tanítás mellett zeneóvodai csoportokat is indítottam, sok örömteli és tanulságos percet töltöttem el a kicsikkel, láttam mennyit fejlődnek. Ahogy szövődtek a szakmai és baráti kapcsolatok a családok és köztem, egyre biztosabb szemmel vettem észre az összefüggést a gyermekeiknek sokat éneklő szülők, a hétköznapokat dalolással, mondókázással, verseléssel, meséléssel gyakran színesítő családok, az otthoni természetes és állandó zenei környezet és a nyitott, kiegyensúlyozott gyermeki magatartás között. Mocorgott bennem a kíváncsiság, hogy is függ össze mindez, mit szív magába egy kisgyermek, pici baba, magzat az őt érő zenei ingerekből, mikor kezd megnyilvánulni a fogékonyság. Alaposan körülnéztem, eljutottam Gállné Gróh Ilihez. Elvégeztem nála a Ringató módszertani tanfolyamot. Láttam a foglalkozásait, figyeltem őt, a mamákat, a gyerekeket, és megerősödött bennem: itt az alapja mindennek! Most, hogy már én is foglalkozásvezető vagyok, úgy érzem, a Ringató egy sziget a nyüzsgő világban, nyugodt, barátságos, zaklatottság nélküli harminc perc, ahová nem csak a jó közösségért és hangulatért jönnek el a családok, hanem az ő és a gyermekeik számára összeválogatott igényes lelki táplálékért. Ilyen folyamat részesének lenni minden pedagógus álma.

Vissza a lap tetejére